Kedvencek

Mindenek előtt Caius Iulius Caesar. Nálam ő viszi a pálmát. Intelligenciában, határozottságban, bátorságban, politikai korrektségben egyaránt. Lehet, hogy kicsit idealisztikusan látom Róma egyik legnagyobb államférfiát, de számomra minta és példakép egyben. Hogy megbocsátása nem terjedt ki minden ellenfelére? Hogy hamar megkopaszodott? Hogy katonái diadalmeneteiben igyekeztek kétes hírbe hozni szeretett hadvezérüket? Hogy a fiatal Catullus eléggé szkeptikusan fogalmaz róla gyakran idézett kétsoros versében? Mit számít... Eltörpülnek ezek a tények Caesar erényeihez képest.

Természetesen Delphoi Apollón templomának két felirata is nagy kedvenc. Sokat elárul arról, hogy miként is vélekedtek a görögök az emberi létről, mire intettek minden jóslatkérőt, de mire intenek azóta is mindenkit, aki saját sorsát, életét szeretné megismerni.

Költők közül egyértelműen Catullus. Őszintesége, rajongása, fájdalma mindig megérint, legyen akár szó arról a bizonyos hölgyről, akit ma Clodiával azonosítanak, vagy szeretett bátyjáról, akinek sírjához még eljutott a költő.

Történetírók közül legjobban Hérodotoszt szeretem. Lehet, hogy túlságosan kiszínezve és néha bájosan naivan fogalmaz első ránézésre, de van valamilyen erős sodrás a mesélésében, amitől elevenné válik Hérodotosz világa. Végtelenül precíz a történetek előadásában, bár sokszor eltér tárgyától, de mindegyik "altörténetet" befejez. S hát a történelem tanulmányozásából, a szemtanúk kikérdezéséből azért oda-odaszól a politikának, nevezetesen annak a dicső athéni demokráciának, amit ekkor Periklész próbált kézben tartani.

Ókori témájú filmek közül nagyon szépnek tartom a Ben Hurt. Az angol humor iránti lelkesedésem miatt a Brian életét is szeretem. De minden hibája ellenére a Gladiátor, illetve a Trója is megfogott. Az előbbi a bravúros fegyverjelenetein túl azért, mert élethűen mutatja be, mennyire átszőtte a politikai életet a császári önkény, amely előtt semmi sem maradhatott titokban. Az utóbbi pedig a szintén ügyes vívójeleneteken kívül azért vált kedvenccé, mert a film vissza tudott adni valamit mind a homéroszi világ héroszainak az életéből és dicsőségéből, mind az isteneikhez fűződő, kissé rideg és távoli kapcsolatából.

Mindezekre talán nem lettem volna érzékeny, ha nem tanultam volna latint...

Caius Iulius Caesar (Kr.e. I. század, Vatikáni Múzeum)