Miért éppen latin?

Sokszor feltették nekem ezt a kérdést, amikor a végzettségem felől érdeklődtek. Igazából sok érvet fel lehetne sorolni, és itt a honlapon is többel lehet ezek közül találkozni, de legvégső soron mindig oda lyukadok ki: szeretek az ókori görögök és rómaiak életével foglalkozni - így természetes volt, hogy a rómaiak nyelvét, a latint is meg szeretném ismerni. Talán nem volt még ennyire tudatos a döntés akkor, amikor a latin nyelvet választottam a gimnáziumban, de az egyetemen már ott volt bennem a fenti felismerés.

Mit lehet szeretni egy holt nyelvben? Hát igen, erre nehéz válaszolni. Ugyan vannak kísérletek (egyetemi kurzusokon, de akár filmekben, sorozatokban is) a latin nyelv feltámasztására, de az élő nyelvvel - néhány remekül beszélő latinoson kívül - nem fogjuk tudni órán felvenni a versenyt. Ugyanakkor cserébe olyan elmélyült szövegfeldolgozási és -értelmezési módszert kínál a latin szöveg fordítása, amely alaposságra, rendszerességre szoktat, miközben a nyelvi és logikai kompetenciáink is fejlődnek.

Ezen kívül nem beszélnék most arról, hogy micsoda műveltségbeli pluszt jelent az, ha valaki négy (hat vagy nyolc) évig tanul latint - miközben itt is egy antik szónoklattani eszközzel éltem -, de elég arra gondolni, hogy középiskolában egyedül a latin nyelv kínálja fel azt a lehetőséget, hogy egy másik kultúrát rendkívül alaposan és sokrétűen megismerjünk. Hiszen nemcsak a rómaiak történelmét, illetve az őket érintő politikai változásokat ismerjük meg, de beszélünk és tanulunk a római irodalomról, alaposan megismerjük a görög-római képzőművészeteket, betekintést nyerünk az antikvitás különböző filozófiai iskoláiba, mindezeken túl pedig a görög mitológia és a római mondavilág legfontosabb történeteit is megismerjük - a bennük rejlő bölcsességgel egyetemben.

Eközben pedig szép lassan felfedezzük, hogy mennyi mindenben hasonlított az ókori rómaiak élete a mi életünkhöz - és mennyi mindenben gyökeresen különbözik a miénktől. Az előbbi felismerés segít minket abban, hogy jobban megértsük saját korunkat, az utóbbi élmény pedig azokat a "soft skills"-nek nevezett készségeket (pl. empátia, tolerancia) fejleszti, amely szükségszerűen kialakul bennünk, amikor egy másik kultúrában elmélyülünk.

Hát ennyi lenne most egy szuszra.